“a láncra kötött szabad kultúra”

Szabó Tibor Benjámin fent linkelt, alapos cikke kapcsán néhány gondolat. TL;DR: Az állami támogatással megszülető művek ugyanúgy piacra készülnek, csak az ilyen szerzők tévesen azt hiszik, ők szabadok (és nemesek), nem kell a közönség igényeinek kielégítésére figyelnük, hogy gazdaságilag fenntartható legyen a kiadásuk. Holott. És ha elzáródik az állami pénzcsap, a cikk szerzője szerint vannak más utak is.

Előfizetés (novella)

Melt úgy ébredt, akár a mosott szar. Orrában por ült, sípolt, ha levegőt próbált venni, szája cserepes, száraz, egész éjjel nyitva kapkodhatta a levegőt. Egész nap és éjjel. Hány nap és éjjel? Hirtelen próbált meg felülni, de szédült, visszahanyatlott, feküdt volna még leragadt szemekkel, sípolva, de a kínzó szomjúság és az erős vizelési inger nem hagyta.