Kiss Gabriella blogja. Saját írások, mások írásai, saját írások mások írásairól. Hektikusan frissül. Vagy sztohasztikusan.
Elfogult vagyok, nem titkolom. Cserháti Évának személy szerint sokat köszönhetek, kezdődött az egész egy véletlen jelentkezéssel, amikor becsatlakoztam egy idegen csoportba egy idegen helyen, és a feminista krimiről hallgathattam megvilágosító és rendkívül szórakoztató dolgokat. És aztán indult az írói workshop...
Aznap kapcsolták be először a rendszert, próbaüzemre, és éjjel egy gazella tetemét kellett feldolgoznia. Az állat volt az első és végül egyetlen áldozat, nyakát szegte szerencsétlen módon, amikor túl nagy lendülettel rohant a rácsnak. Del szívesebben adta volna át a nagymacskáknak, hogy mind a test, mind a ragadozó érezze újra a sosem tapasztalt rendet, de a feltépett has, a belektől ragacsos pofaszőr
Rendhagyó poszt, mert ugyan saját írás, de másé az érdem java. És a hozzáférés is korlátos. Megjelent egy rövid történetem a Spekulatív Zónán, a novellasorozatukban. Ugyan ezt a sorozatot csak a támogatók látják, de akár mezei betérőként is érdemes ránézni a felületre, mert nagyon hasznos kis gyűjtőposztokat kapunk a spekulatív irodalom tájáról. Egyébként meg megéri … A feleségem története olvasásának folytatása
András László könyve is ott van a listámon, nem is csak az új, A vörös korona, hanem az Egy medvekutató is, viszont a krimiféle, bevallom, előkelőbb helyet szerzett, hiába frissebb. Elfogult vagyok az olyan szövegekkel, amelyek lazán nem lesznek valamik, pl. habár krimiszál van bennük, vagy horror vagy bármi olyasmi, amit a könyvesboltok örömmel alkalmaznak a polcok jobb kezelésére, a vásárlók eligazítására...
Ahogy Grafit is megírta, és azóta többen is a magukét, és mindenkinek igaza van. Ki kell menni, és ha nincs pénz, akkor venni valami 500 Ft-os szépséghibásat. Valahogy ez kétirányú energiaátadás: miközben egy körömfeketényi kis könyv birtokosa leszek, máris hozzájutok a magam energiacsatornájához, feltöltődéséhez, és közben töltöm a közösséget, a Könyvhét egészét, nem is beszélve a ...
Oleg Filipovnak gyönyörű orra volt, szép, délceg, daliás orr, akár egy nemes hajó, szinte várta az ember, hogy megindul a viharba és a ködbe, előre a kalandok felé. Tudta ezt Oleg, hogyne tudta volna, hiszen Pása össze-vissza csókolgatta, ha lehetett, szerette az ő Oljája orrát, de Pása szerette a kandikáló szőrt is Oljicska mellkasán, a két horpadást a csípőjén, Pása már csak ilyen vidám, kacagó asszonyka volt, az egész toronyház a csodájára járt.
Nem ide kéne, de máshol nem tudtam jelezni, hogy terveim szerint olykor írnék az olvasmányélményeimről is, röviden, odahányva (mintha a kutya szájából húzták volna ki, egyszer a fejedet is...), maximálisan szubjektíven, azaz semmiféle igazság nem lesz bennük, csak az én pillanatnyi igazságom, amelyről többször kiderült, hogy akár az én, akár más hatására, akár évekkel később, … Kevés szóval magyarul olvasásának folytatása
Személyes hangvételű poszt következik. Nem gondoltam volna, hogy verseket fogok megosztani, hittem a prózában, a robotokban és a féregjáratokban, de az élet másként hozta. Itt ez a vers, egyetlen sora sem igaz rám pontosan, csak úgy egyben az egész: https://www.kulter.hu/2021/08/nagy-kata-verse-3/ Annak idején, másik korban írtam verseket (Papa hozott nekem egy kilót. / Azóta nem írok … A ballada, a költészet, a hatalom olvasásának folytatása
Szabó Tibor Benjámin fent linkelt, alapos cikke kapcsán néhány gondolat. TL;DR: Az állami támogatással megszülető művek ugyanúgy piacra készülnek, csak az ilyen szerzők tévesen azt hiszik, ők szabadok (és nemesek), nem kell a közönség igényeinek kielégítésére figyelnük, hogy gazdaságilag fenntartható legyen a kiadásuk. Holott. És ha elzáródik az állami pénzcsap, a cikk szerzője szerint vannak más utak is.
Melt úgy ébredt, akár a mosott szar. Orrában por ült, sípolt, ha levegőt próbált venni, szája cserepes, száraz, egész éjjel nyitva kapkodhatta a levegőt. Egész nap és éjjel. Hány nap és éjjel? Hirtelen próbált meg felülni, de szédült, visszahanyatlott, feküdt volna még leragadt szemekkel, sípolva, de a kínzó szomjúság és az erős vizelési inger nem hagyta.
Játékok a padlón 