Mitne kemte zordon

Fortepan / Jankovszky György Most olyan idők járnak, amikor sem írni, sem szerkeszteni, sem egyik kedvenc, minősítő szavammal élve bíbelődni nincs alkalom, ilyenkor örülök, ha előkerül pár régi fotó, amikor még két strucclegyezővel toltam, és csodájára járt a világ - legalábbis amíg a számom tartott. Azok is szép idők voltak. Szóval örülök, hogy az Alföld … Mitne kemte zordon olvasásának folytatása

Szindbád, a Szindbád

Amikor annak idején megvettem az első Szindbád könyvet, egyértelműen a detektív szó volt a felelős. És az, hogy a fülszöveg nem igyekezett elmagyarázni nekem, hogy ez a detektívtörténet miért nem is az igazából, hanem valami más, igazi, komoly, fontos irodalom, ami egy kicsit belenyúlt a detektíves tálba is, de nagyon elegánsan szopogatja le az ujjáról, azokról a szép, hosszú, entellektüel ujjakról, amiket olyan jó nézni, ha már nekem buckósabb az ujjam, és a körmeim sem félbe sósmogyorók, csak valami köröm.

Csöbörből, vödörből

Kezdem a személyessel. Úgy alakult, hogy két elsős gyerekem egy-egy tankönyvét, a híres-hírhedt vödrös könyvet kell apró miszlikbe vágnom, borítékba tennem, és keresem a lehetőségeket, amelyek segítenek épen maradni, hogy aztán a vágást szépen a vonalak mentén hajtsam végre a tizedik oldal után is. (Az első oldal jó, sőt nyugtat, aztán a harmadik után azon kapom magam, észrevétlenül kivágtam 45 percet az életemből.)

Például a regényírás

András László könyve is ott van a listámon, nem is csak az új, A vörös korona, hanem az Egy medvekutató is, viszont a krimiféle, bevallom, előkelőbb helyet szerzett, hiába frissebb. Elfogult vagyok az olyan szövegekkel, amelyek lazán nem lesznek valamik, pl. habár krimiszál van bennük, vagy horror vagy bármi olyasmi, amit a könyvesboltok örömmel alkalmaznak a polcok jobb kezelésére, a vásárlók eligazítására...

“Nem veszünk új könyvet, csak kimegyünk.”

Ahogy Grafit is megírta, és azóta többen is a magukét, és mindenkinek igaza van. Ki kell menni, és ha nincs pénz, akkor venni valami 500 Ft-os szépséghibásat. Valahogy ez kétirányú energiaátadás: miközben egy körömfeketényi kis könyv birtokosa leszek, máris hozzájutok a magam energiacsatornájához, feltöltődéséhez, és közben töltöm a közösséget, a Könyvhét egészét, nem is beszélve a ...

Kevés szóval magyarul

Nem ide kéne, de máshol nem tudtam jelezni, hogy terveim szerint olykor írnék az olvasmányélményeimről is, röviden, odahányva (mintha a kutya szájából húzták volna ki, egyszer a fejedet is...), maximálisan szubjektíven, azaz semmiféle igazság nem lesz bennük, csak az én pillanatnyi igazságom, amelyről többször kiderült, hogy akár az én, akár más hatására, akár évekkel később, … Kevés szóval magyarul olvasásának folytatása

A ballada, a költészet, a hatalom

Személyes hangvételű poszt következik. Nem gondoltam volna, hogy verseket fogok megosztani, hittem a prózában, a robotokban és a féregjáratokban, de az élet másként hozta. Itt ez a vers, egyetlen sora sem igaz rám pontosan, csak úgy egyben az egész: https://www.kulter.hu/2021/08/nagy-kata-verse-3/ Annak idején, másik korban írtam verseket (Papa hozott nekem egy kilót. / Azóta nem írok … A ballada, a költészet, a hatalom olvasásának folytatása

“a láncra kötött szabad kultúra”

Szabó Tibor Benjámin fent linkelt, alapos cikke kapcsán néhány gondolat. TL;DR: Az állami támogatással megszülető művek ugyanúgy piacra készülnek, csak az ilyen szerzők tévesen azt hiszik, ők szabadok (és nemesek), nem kell a közönség igényeinek kielégítésére figyelnük, hogy gazdaságilag fenntartható legyen a kiadásuk. Holott. És ha elzáródik az állami pénzcsap, a cikk szerzője szerint vannak más utak is.