Csöbörből, vödörből

Kezdem a személyessel. Úgy alakult, hogy két elsős gyerekem egy-egy tankönyvét, a híres-hírhedt vödrös könyvet kell apró miszlikbe vágnom, borítékba tennem, és keresem a lehetőségeket, amelyek segítenek épen maradni, hogy aztán a vágást szépen a vonalak mentén hajtsam végre a tizedik oldal után is. (Az első oldal jó, sőt nyugtat, aztán a harmadik után azon kapom magam, észrevétlenül kivágtam 45 percet az életemből.)

Például a regényírás

András László könyve is ott van a listámon, nem is csak az új, A vörös korona, hanem az Egy medvekutató is, viszont a krimiféle, bevallom, előkelőbb helyet szerzett, hiába frissebb. Elfogult vagyok az olyan szövegekkel, amelyek lazán nem lesznek valamik, pl. habár krimiszál van bennük, vagy horror vagy bármi olyasmi, amit a könyvesboltok örömmel alkalmaznak a polcok jobb kezelésére, a vásárlók eligazítására...

“Nem veszünk új könyvet, csak kimegyünk.”

Ahogy Grafit is megírta, és azóta többen is a magukét, és mindenkinek igaza van. Ki kell menni, és ha nincs pénz, akkor venni valami 500 Ft-os szépséghibásat. Valahogy ez kétirányú energiaátadás: miközben egy körömfeketényi kis könyv birtokosa leszek, máris hozzájutok a magam energiacsatornájához, feltöltődéséhez, és közben töltöm a közösséget, a Könyvhét egészét, nem is beszélve a ...

Kevés szóval magyarul

Nem ide kéne, de máshol nem tudtam jelezni, hogy terveim szerint olykor írnék az olvasmányélményeimről is, röviden, odahányva (mintha a kutya szájából húzták volna ki, egyszer a fejedet is...), maximálisan szubjektíven, azaz semmiféle igazság nem lesz bennük, csak az én pillanatnyi igazságom, amelyről többször kiderült, hogy akár az én, akár más hatására, akár évekkel később, … Kevés szóval magyarul olvasásának folytatása

A ballada, a költészet, a hatalom

Személyes hangvételű poszt következik. Nem gondoltam volna, hogy verseket fogok megosztani, hittem a prózában, a robotokban és a féregjáratokban, de az élet másként hozta. Itt ez a vers, egyetlen sora sem igaz rám pontosan, csak úgy egyben az egész: https://www.kulter.hu/2021/08/nagy-kata-verse-3/ Annak idején, másik korban írtam verseket (Papa hozott nekem egy kilót. / Azóta nem írok … A ballada, a költészet, a hatalom olvasásának folytatása

“a láncra kötött szabad kultúra”

Szabó Tibor Benjámin fent linkelt, alapos cikke kapcsán néhány gondolat. TL;DR: Az állami támogatással megszülető művek ugyanúgy piacra készülnek, csak az ilyen szerzők tévesen azt hiszik, ők szabadok (és nemesek), nem kell a közönség igényeinek kielégítésére figyelnük, hogy gazdaságilag fenntartható legyen a kiadásuk. Holott. És ha elzáródik az állami pénzcsap, a cikk szerzője szerint vannak más utak is.