A K.É.Z. régi és új percei

Elfogult vagyok, nem titkolom. Cserháti Évának személy szerint sokat köszönhetek, kezdődött az egész egy véletlen jelentkezéssel, amikor becsatlakoztam egy idegen csoportba egy idegen helyen, és a feminista krimiről hallgathattam megvilágosító és rendkívül szórakoztató dolgokat. És aztán indult az írói workshop, amit mintha rám öntöttek volna, mint a szorgos lányra az aranypénzeket, pedig szorgos csak utána lettem, a sok aranypénztől, halpénztől. És ezennel kérem, kérve kérem, elnézést a borzalmas címért, A K.É.Z. régi és új percei, ide jegyzem, mert még bízom benne, mire ez a poszt kikerül, már csak itt lesz emlék, és jobb címet is találok. *

Szóval amikor kiderült, hogy Éva krimit ír, kortárs, magyar krimit, az olyan volt, mint megtalálni a becsomagolt ajándékot december elején a szekrényben. Hogy na jól van, ott van az, ott van, meg lehet tapogatni, és előbb-utóbb megkapom. Meg is kaptam, A Sellő titka (hoppá, halpénz megint!) nagyszerű ajándék volt, ráadásul ott szerepelt a borítón, hogy A K.É.Z. első esete. Ohó, Szóval lesz még karácsony.

Szerettem azt az ajándékot, de úgy éreztem, nagyon kell a folytatás. A Sellő titka egy napjainkban (azaz persze egy néhány évvel és fordulattal ezelőtti világban) játszódó krimi, amelyben végigkísérhetjük egy rendőrségi csoport összerázódását-rázkódását, egy múltbéli, valamint egy jelenkori bűnügy egymással érintkező, eltartó, majd újra érintkező kibomlását. Nagyon nagy falat, a sok lényeges karakter mind dimenziót, mélységet, magasságot követelt magának, a múlt és a jelen saját módon telő-megtelő időt és teret, ráadásul a múltbéli történet olyasmi volt, amelyről addig semmit nem tudtam, így nem egy meglévő viszonyítási rendszerbe épülthetett be, hanem még azt is fel kellett állítania. Bizonyos dolgokat azért fogadtam el annyinak, mert tudtam, hogy lesz még alkalmam tovább ismerkedni velük, de lehet, némely fontos alak nem lett volna elég erős, ha nem hiszem el, hogy jön a folytatás.

De jött, és ezen a karácsonyon is megkaptam, amit jó gyerekként kértem. Az első részben a csoport tagjai elhelyezkednek a hierachiában, kapnak pár jellemzőt, pár egyéni vonást, erős életcsomagot, és folyamatosan interakcióban vannak, miközben pörögnek az események. A második kötetben már alapozhattunk a meglévő ismeretekre, valódi múltjuk lett, nem csak egy-egy jellemző (az alkesz, a szexista, a fiatal apuka, a zárkózott, a SJW stb.), már szabad mássá válni, mert nem fogja megzavarni az olvasót. És nem csak az olvasó szemében lesznek egyre komplexebb karakterek, de egymással is folyamatosan alakul a kapcsolódásuk, fejlődnek, rontanak, jó őket követni.

Pláne, hogy ott van a két rafináltan kidolgozott nyomozás, egy múltbéli, amely sokkal fontosabb lett számomra, mint az első rész gyerekeket érintő ügye (amit el is akartam távolítani magamtól az akkor hasonló korú gyerekeim miatt). A nagykőrösi konzervgyár, az abortuszbizottság, a gyerekvállalás, a női lét plasztikusan jelenik meg, köszönhető ez a remekül feldolgozott forrásoknak, beemelt cikkeknek, de a regényben elmesélt történelemnek is, a szereplők, az egzisztenciák, a kis és nagy életkérdések (ki mit kockáztat egy petícióval, kinek mi a pozíciója ebben a világban, ha itt vagy ott dolgozik a gyárban) egyszerre lesznek egy elmúlt, idegen idő sajátosságai és a saját múltamé, anyám ideje talán, de benne valahogy az én megúszott időm is (bezzeg én már máskor élhetek). A jelenben futó szál pedig úgy lesz kortárs, hogy nincsenek kellemetlen összekapcsolások, aktualizálások, miközben de, mert én aktualizálom, az olvasó. A párttá alakuló mozgalom és az aktivisták tiszteletreméltósága, esendősége, önzése és motivációja valós. És ami külön feltűnő: nincs ítélkezés. Egymást elítélik a szereplők, de nem vezet a szerző, hogy figyelj, kedves olvasó, ugye, hogy őt könnyebb kedvelni, ugye, hogy az az út valahogy helyesebb. Mindemellett vannak kedvesebb karaktereim, Admin különösen, de Vasvári is sokszor, és persze Köteles, ha már ikrei vannak, talán Telki-Nagy az, aki ahogy a csapat többi tagját, úgy engem sem engedett még közel magához.

És még egy fontos dolog. Sok okos, olvasott ember elemezte, elemzi a magyar krimit. Az utóbbi években határozottan beindult az élet, Kondor Vilmos, aztán Baráth Katalin is dobálta a nem is kis kavicsokat a tóba, és ott van Csabai László (akiről érik, nagyon érik a külön poszt), de Kolozsi László is, a Prae sorozatot is indított (ott jelent meg A Sellő titka és Mészöly Ágnes jó kis krimije). Nemrég láttam a PKÜ angol nyelvű katalógusát (aminek úgy érzem, inkább én vagyok a célközönsége, de persze csak örülök, ha az angolszász piac is lecsapna a szerzőkre), itt vár a polcomon a Wakond, szóval alakul a krimi, és annak is egy olyan ága, ami eddig egyáltalán nem volt cool. A kortárs krimi, amiben a rendőrség nyomoz. Neadjaisten egy magánnyomozó, akinek persze megvan a kontaktja a zsarukhoz, vagy ő maga is az volt. Egy volt hekus. (Mondjak még ilyen szavakat, apafej? Tessék, fakabát.) Nem volt cool, mert a szociban a rendőrség elég nehezen lehetett volna cool a rendszer kiszolgálásával, egy hatalmi szervezet volt, amelyet megúszni kell, elkerülni, magánnyomozó meg úri huncutság (ezzel persze számos évtizedet mosok össze, de szerencsére nekem mezei olvasóként szubjektív véleményt írva szabad.) Kántor a filmen, Hód és még pár hazai írásos kísérlet azokban az időkben (anno nekem egyébként bejött Kristóf Attila pár könyve, de félek újra elolvasni), aztán kb. Ötvös Csöpi, Linda, a vicces-könnyed, a rendőrséget kicsit inkább kinevető sorozatok. Rendőrnek lenni itthon nem volt cool, és most sem az feltétlenül. Erre érkezik egy regény, aztán még egy, ahol a rendőrök szerethetőek, mert – és ezt mondtam régen az első kötet kapcsán, és azóta is tartom – akár ott állhatnának előttünk, mögöttünk a Spar kasszánál, és emberi léptékkel vannak baklövéseik, tévedéseik, sérülékenységük, emberi léptékkel alkeszek, nincs itt semmiféle Harry Hole, és emberi léptékű életcsomagokat cipelnek, és ez talán egyáltalán nem cool továbbra sem. De az, hogy a K.É.Z. rendőrei mind áldozatokat hoznak, mert elhiszik, hogy az igazságot valahogy, rendőri léptékkel, Spar kassza mértékkel, de el lehet érni, és nekik ez a tisztük, ez a feladatuk, ez bizony cool dolog, bár lehetnék én is ennyire cool.

Egyébként meg október van, már lehet venni karácsonyi dekorációt, és előrendelni a harmadik kötetet.

*Nem találtam.