Kiss Gabriella blogja. Saját írások, mások írásai, saját írások mások írásairól. Hektikusan frissül. Vagy sztohasztikusan.
Már csak a megaboss volt hátra, amikor befutott a hívás, Lacika átkapcsolt arra a hangsávra, miközben a némán üvöltő, támadó Shoggothba folyamatosan küldte egy ujjal a kék fényű staminaleszívó lövedékeket. “Nd 1aid”, ennyit még be tudott verni, hogy valaki toljon rá HP-t.
Tudom, a kép ezúttal nem Fortepan, sőt. De maga a link egy nagyszerű gyűjteményre mutat, a Spekulatív Zóna ingyenesen elérhetővé tette az ott megjelent hazai novellákat, remek szövegeket lehet olvasni, és nem szerénykedem, a magamét is ajánlom, mert minden hibájával szeretem.
Aznap kapcsolták be először a rendszert, próbaüzemre, és éjjel egy gazella tetemét kellett feldolgoznia. Az állat volt az első és végül egyetlen áldozat, nyakát szegte szerencsétlen módon, amikor túl nagy lendülettel rohant a rácsnak. Del szívesebben adta volna át a nagymacskáknak, hogy mind a test, mind a ragadozó érezze újra a sosem tapasztalt rendet, de a feltépett has, a belektől ragacsos pofaszőr
Oleg Filipovnak gyönyörű orra volt, szép, délceg, daliás orr, akár egy nemes hajó, szinte várta az ember, hogy megindul a viharba és a ködbe, előre a kalandok felé. Tudta ezt Oleg, hogyne tudta volna, hiszen Pása össze-vissza csókolgatta, ha lehetett, szerette az ő Oljája orrát, de Pása szerette a kandikáló szőrt is Oljicska mellkasán, a két horpadást a csípőjén, Pása már csak ilyen vidám, kacagó asszonyka volt, az egész toronyház a csodájára járt.
Nem ide kéne, de máshol nem tudtam jelezni, hogy terveim szerint olykor írnék az olvasmányélményeimről is, röviden, odahányva (mintha a kutya szájából húzták volna ki, egyszer a fejedet is...), maximálisan szubjektíven, azaz semmiféle igazság nem lesz bennük, csak az én pillanatnyi igazságom, amelyről többször kiderült, hogy akár az én, akár más hatására, akár évekkel később, … Kevés szóval magyarul olvasásának folytatása
Játékok a padlón 