Szabó Tibor Benjámin fent linkelt, alapos cikke kapcsán néhány gondolat.
TL;DR: Az állami támogatással megszülető művek ugyanúgy piacra készülnek, csak az ilyen szerzők tévesen azt hiszik, ők szabadok (és nemesek), nem kell a közönség igényeinek kielégítésére figyelnük, hogy gazdaságilag fenntartható legyen a kiadásuk. Holott. És ha elzáródik az állami pénzcsap, a cikk szerzője szerint vannak más utak is.
Legalábbis ez egy lehetséges olvasat, azaz digest, de nem vagyok benne biztos, hogy megint elolvasva a cikket nem szedném ki valami más aspektusát. Egyrészt sokszor bólogattam (miután a nyakatekerten, jó, csak holmi komoly tanulmányhoz illően szakértőzve induló bevezetésen túljutottam), mert igen, igen. És igen. Végig.
Másrészt nem tudom. Különösen utána, ülepítve nem tudom. Például egyáltalán nem bánnám, ha valaki beszedne tőlem havonta egy kis summát, szépen felnövesztgetné, hozzágyűjtögetne, és aztán olyasmire fordítaná, ami speciel nekem ugyan nem, de összevissza hat csembalóhangolónak fontos, cserébe majd a klavikordosok (akik nem csembalisták, oké) is dobjanak már bele pénzt abba a kalapba, hogy aztán kiadjanak valami szépet a nem is tudom, miről, a feminista zárt szobás detektívregény aranykoráról, amit rajtam kívül még négyen vesznek meg. Oh wait.
Abban is hiszek, talán minden logikát mellőzve, hogy némely élhetetlen rétegszöveg, amely csak hat befogadót talál, mégis lehet fontos, mert attól aztán ez a befogadás továbbgyűrűzik, és valami trükkös megjelenítési eszköz lesz belőle valami Marvel szuperhero filmben. Mármint többek között.
Egyelőre ennyi, újabb TL;DR: Igen. Igen. Nem tudom. Többek között.
Játékok a padlón 
Még csak nem is digest, csak úgy két gondolat, ami felhorgadt bennem, miközben a cikket – ami tényleg nagyon tudományosan van megírva – olvastam. A kétésfeledik az, hogy milyen jó, hogy valaki szóvá teszi, hogy Vavyan Fable-ben a nyelv a poén.
Egy. Van egy idézet, amit Varró Dani, aki vajon hol jár a Dániellé válás útján, szokott idézni. Itt a teljes passzus egy régiindexes cikkből, ne csak azt a pár szót emeljem ki:
“Egyszer olvastam egy méltató kritikában az egyik kortárs költőről, hogy a versei „finoman elutasítják az olvasói megértés igényét”, és ez nagyon tetszett, mert elég sokakra jellemző”
A járadékvadászat az én érzésem szerint ugyanezt erősíti. Mert ha van NAK pénz arra, hogy a zongorába szarjunk, akkor mindegy, hogy értik-e és eljönnek-e megnézni.
Kettő. Biztos te is voltál már úgy könyvvel, hogy nagyon jó, nagyon jó, akkor majd jövőre a könyvudvarból ötszázért. Az valami egészen piacszerű dolgot csinál, azért nem teljesen, mert a könyvek már ki vannak adva, az adó – akarom mondani az ötöslottós zsé – már el van költve, szóval a piac már torzult. Viszont el kell adni a mellékesen keletkezett magasművészetet, mert a raktár az tényleg pénzbe kerül.
KedvelésKedvelés
Látod, erre is csak bólogatok, hogy igen, igen. Ezen eléggé röhögök, hogy finoman elutasítja. 🙂 Finoman.
A zongorába szaráshoz annyit, hogy a cikk maga is említi, hogy sokszor a szűk közeg, egy másik, NKA alapon élő fórum validálja az értéket, és így ki is alakul egy “piac”, ami valamiféle fogyasztással megadja a visszajelzést. És én sem gondolnék egy alapos kritikát az És-ben holmi vibrátorszopó automatának, hanem sokszor tényleg hasznos és értékes az egyszeri olvasónak is. Csak mintha azoknak sem az egyszeri olvasó lenne az elsődleges célközönsége.
De vannak jó jelek. Míg viszonylag kevés Magvetős szerző osztja meg az Fb oldalán, ha kap egy jó moly értékelést, közben a Merítés-díj megerősödött, és olyan dicsekvést már láttam, ha valaki felkerült a listára, vagy éppen nyert.
Egyébként baromi érdekes meghallgatni egy Agave vagy Gabo kerekasztalt, hogy ott a piacra dolgoznak, de az a piac mondjuk (gyanítom) nem tartja el egy Carmen Maria Machado kötet kiadását, de egy Scalzi kiadása meg finanszírozza Machadot. Ennyit a vevői igény kiszolgálásáról. 🙂
KedvelésKedvelés
Az ÉS az nekem pont ugyanennek a jelenségkörnek a része. A piacról él, azt hiszem egyáltalán nincs benne NKA-jellegű pénz, de az elérése nem túl nagy, ráadásul ugyanúgy a filoszok olvassák, mint a folyóiratokat. Ráadásul idős filoszok.
A Moly, nos az egy másik kút.
KedvelésKedvelés